Tíz éve nyomtalanul eltűnt egy férfi.
Somogyi Zoltán – egy befolyásos, de ellentmondásos ingatlanbefektető – egyik napról a másikra köddé vált. A rendőrség hónapokig nyomozott, de sem holttest, sem bizonyíték nem került elő. Az ügyet végül lezárták. A város elfelejtette.
Egészen mostanáig.
A gyilkosság 10. évfordulóján titokzatos üzenetek érkeznek a város néhány lakójához. Egy fekete rózsa. Egy üres boríték. Egyetlen, baljós üzenet: „Még nincs vége.”
A rejtély újra életre kel. Mit rejtenek Siófok ikonikus helyszínei? Ki ismerte igazán Somogyi Zoltánt? És miért pont most kerülnek elő eddig rejtett bizonyítékok?
🔎 A város tele van nyomokkal – de vajon jól olvasol bennük?
👁 Öt gyanúsított. Öt történet. Mindannyian érintettek… vagy mindannyian ártatlanok?
🕰 Egy megállt óra, egy elfeledett nyom, és egy igazság, amelyet tíz éve temettek el.
💀 Vajon meg tudod oldani a Fekete Rózsák Rejtélyét?
Született: 1978. szeptember 12.
Eltűnt: 2014. április 22., Siófok
Foglalkozás: Befektető, ingatlanfejlesztő
Jellemzők: Arrogáns, manipulatív, befolyásos – és veszélyes ellenség.
Egy férfi, akinek sok barátja volt. Még több ellensége.
Somogyi Zoltán nem volt hétköznapi ember. Karizmatikus üzletemberként építette fel birodalmát, de a pénz és hatalom mögött egy manipulatív, számító férfi állt, aki bárkin keresztülgázolt, hogy elérje céljait. A hírhedt siófoki befektető több vitatott ingatlanügyletben is érintett volt. Ellenségeket szerzett a helyi vállalkozók között, alkalmazottait rettegésben tartotta, és még a legközelebbi barátai sem bíztak benne. 2014 áprilisában nyoma veszett. Sokan találgatták, mi történhetett vele, de a rendőrség egy idő után lezárta az ügyet – bizonyítékok és tanúk híján.
„A nevem Kertész Éva, újságíró vagyok. Az a fajta ember, aki nem fél kimondani az igazságot, még akkor sem, ha ezzel ellenségeket szerez. Somogyi Zoltánról egy oknyomozó cikket írtam. Túl sok minden volt körülötte, amit nem lehetett figyelmen kívül hagyni: homályos üzletek, befolyásos emberek, eltűnt pénzek. Tudtam, hogy nagy sztori lesz belőle, és tudta ő is. Aznap este találkoztunk. Izgatott volt, de mintha félt is volna valamitől. Azt mondta, van valami, amit el kell mondania… de aztán soha nem tette meg. Másnap eltűnt. A cikk soha nem jelent meg. Talán mert valaki azt akarta, hogy hallgassak. De én nem felejtettem el ezt az ügyet. És ha te is itt vagy, nyomozó, akkor te sem.”
„Sipos Kálmán vagyok. Az emberek szeretnek rólam beszélni, mintha valami sötét titkot rejtegetnék, de az igazság egyszerűbb: én mindig előre gondolkodom. Üzlettárs voltam, nem barát. A pénz az üzletben az egyetlen barát. Somogyi ezt jól tudta, és talán épp emiatt nem bízott bennem… ahogy én sem bíztam benne. Volt egy projektünk, egy hatalmas ingatlanfejlesztés, ami mindkettőnket gazdaggá tehetett volna – ha nem tűnik el. Azóta persze minden az én kezemben van, és emiatt néhányan azt hiszik, hogy én intéztem el őt. Nevetséges. Én pénzt keresek, nem ellenségeket gyártok. De hogy pontosan mi történt azon az estén? Ha tudnám, most nem kérdeznél engem.”
„Varga Zoltán. Egykor rendőr, most… csak egy ember, aki túl sokat látott. Igen, én vezettem az eltűnési ügyet. És igen, az ügy hivatalosan soha nem oldódott meg. Hogy miért? Mert nem volt mit megoldani. Vagy talán túl sok volt. Egy ilyen ügyben nem a bűnöst keresed, hanem azt, hogy meddig vagy hajlandó ásni anélkül, hogy téged is elkaparnának. A városnak nem mindig az igazságra van szüksége – néha inkább arra, hogy egy történetnek vége legyen. Somogyi tudott valamit. Valamit, amit talán nem kellett volna. És most te is keresed az igazságot? Vigyázz, nyomozó, mert aki túl mélyre ás, az néha a saját sírját találja meg.”
„Szakács Nóra vagyok. Igen, valaha szerettem Zoltánt. De az a férfi, akit én szerettem, már évekkel azelőtt eltűnt, mint ahogy a rendőrségi akták szerint eltűnt. A hatalom, a pénz, az intrikák – minden megváltoztatta. Egy idő után rájöttem, hogy én már nem vagyok fontos számára. Csak egy voltam a sok közül. Szakítottunk. Nem könnyen, nem szépen, de vége lett. Aztán egy nappal az eltűnése előtt találkoztunk. Nem kerestem őt, ő jött hozzám. Mintha mondani akart volna valamit, de csak az lett belőle, hogy veszekedtünk. Az utolsó szavai hozzám ezek voltak: ‘Nem így kellett volna véget érnie.’ Azóta sokan rám mutogatnak. De mondok valamit: ha én akartam volna eltüntetni, már évekkel ezelőtt megtehettem volna.”
„Hegedűs Tibor vagyok. Befektető, üzletember, aki nem szeret veszíteni. Amikor pénzt fektetek valamibe, azt várom el, hogy megtérüljön. De Somogyi… nos, ő eltűnt, és magával rántotta az összes befektetésemet. Egy éjszaka alatt lettem a legnagyobb vesztes, és hidd el, az ilyet nehéz elfelejteni. Aznap este vacsoráztam vele, igen. És? Üzleti megbeszélés volt. Semmi több. Azt mondják, hajnali háromkor még láttak a mólónál, de én nem emlékszem rá. Talán megittam pár pohár bort. Vagy talán valaki azt akarta, hogy ne emlékezzek? Mert ha én láttam valamit, akkor az azt jelenti, hogy valaki más is ott volt… És nem biztos, hogy azt akarta, hogy most erről beszéljek.”
„Egy dombtetőn őrzi múltját a város,
Árnyékában emlék suttogva vár most.
A kőbe vésett idők nem felednek,
Titkot rejt, mit sokan nem ismernek.
Fenn a magasban, hol szél fúj vadul,
Egy néma tanú, ki csendben lapul.
Tudja, mi történt egy éjjel rég,
Ha kérdezed őt, felel majd még.”
Siófok legmagasabb természetes pontja,
Melyet soha nem látott élőben a Balaton pontyja.
Ódon sírhalmokon szép fű zöldell a dombon
Megtalálni könnyű, de az nem is az én gondom.
A dombtetőn újkori magyar tragédia ihlette
Emlékhely lesz találkozónk helyszíne.
